Az utolsó Abencerrago [antikvár]

"Az utolsó abencerrago" mintegy husz évvel ezelőtt iródott: a kép, melyet a spanyolokról festettem, eléggé megmagyarázza, miért nem láthatott napvilágot ez a novella a császári kormány alatt. Az az ellenállás, melyet a spanyolok, egy lefegyverezett nép Bonapartéval, a hóditóval szemben kifejtett, ki megverte Európa legjobb katonáit, határtalan lelkesedést váltott ki akkoriban minden szivből, amely fogékony maradt a fenséges lendületek s a nemeslelkü áldozatok iránt. Saragossa romjai még füstölögtek s a cenzura megtiltotta a dicsőitő beszédeket, mert egész helyesen rejtett vonzalmat vélt bennök felfedezni a legyőzöttek iránt. A régi Európa erkölcseinek festése, azok az emlékek, melyek letünt idők fényéhez és legkiválóbb uralkodóink udvarához fűződtek, nem lehettek kellemesek a cenzurának, amely akkoriban kezdte megbánni, hogy annyi alkalommal megengedte számomra, hogy a régi monarchiáról és atyáink vallásáról beszéljek: a halottak, akiket szüntelenül életre keltettem, nagyon is gondolkodóba ejtették az élőket.