Az uralkodó [antikvár]

A Fekete Trón A KÖZ JAVA Metsző, viharos szél fújt azon az estén, amikor Yarvi megtudta, hogy király lett. Legalábbis fél király. A gettföldiek fürkésző szélnek nevezték ezt a süvítést, mert kikutatott és megtalált minden keskeny rést, minden apró kulcslyukat, és Tenger Anya csontig hatoló, fagyos leheletével töltötte meg a szobát, bármilyen szorosan bújtak is össze az emberek, és bármilyen magasra is rakták a tüzet. Tépte Gundring anya kamrája szűk ablakainak tábláit is, rázta még a vasalt ajtót is. Játszadozott a tűzhelyen lobogó lángokkal, azok pedig mérgükben sercegve, pattogva ágaskodtak és lobbantak felé, közben pedig táncoló árnyat vetítettek a falra: a gyökér fekete képét, amit Gundring anya a két göcsös ujja között tartott a magasba. - Hát ez? A növény leginkább csak egy sárgöröngyre hasonlított, de Yarvi tudta, hogy nem az.