Az üldözött [antikvár]

A szük folyosó végén, balkézfelől volt Irma szobája, de egy mindig betett ajtó előtt kellett elhaladni, hogy oda jusson az ember. -Lábujjhegyen, hé! - mondta a lány minden uj látogatójának. - Miért?- Alszik. -Kicsoda? - A bátyám, - felelte Irma. - Egész nap irodában körmöl, reggel korán bújik ki a vackából. Aztán sietve hozzátette: - De sose félj, pofikám. Legyünk csak otthon, majd kényelembe teszem magam és senki sem fog zavarni bennünket. A Vöröshaju igazat beszélt. Öt esztendeje lakott nála Emil, itt a negyedik emeleten, ebben a házban, ahol alkonyattól kezdve minden életkorú uccai nők jöttek-mentek ismeretlen férfiak társaságában. Gondtalanul éltek a züllöttségben. A petróleumlámpákkal megvilágított nyomorúságos lépcsőház, ahol a moslékosdézsák bűze tespedt, a nyirkos, repedezett falak.