Az új királyság [antikvár]

AZ UJ KIRÁLYSÁGA két férfi az istenek figyelmes tekintetétől kísérve felkapaszkodott a magaslatra. A domb tetejéről a holdfényben ezüstösen csillogó, árnyékokkal teleszórt kopár táj tárult eléjük. Kelet felöl hűvös szellő csapta meg őket, amely a Nílust övező buja növényzet aromájával volt teli.Kiskoruk óta barátok voltak. Kettejük közül Hui volt a bátrabb. Testét mindössze egy vászonszoknya fedte, amelyet maga köré tekert és derekán megcsomózott, és amely látni engedte kemény és izmos végtagjait. Káhúnban, a városban, ahol éhek, és ahonnan napnyugtakor kilopakodtak, sokan még gyermeknek tartották. Ezt Hui fiatalos vonásainak tudta be, amelyek még mindig ártatlanságot sugároztak - orcája kissé duci voh, és szája körül és a homlokán még nem mutatkoztak a szorongás ráncai. Egy gyerek! Tizenhét éves volt! Elfintorodott. De becsmérlői hamar rá fognak ébredni, hogy tévednek.- Látod? - mondta remegő hangon Kyky.A beceneve majmot jelentett, mert majd térdig érő vékony karjával, apró arcával, nagy és sötét szemével egy majomra hasonlított.Hui az ajkához szorította az ujját. Leguggolt, és a nyakát nyújtogatva az égbolton ragyogó csillagokat bámulta. Igen, az istenek mindig figyelnek, ezt minden bolond tudja. Megborzongott a csillogó égi szemek súlya alatt.Nagyszerű jövő előtt áll, és ha a magasabb hatalmak is úgy akarják, ma éjjel fogja megtenni elsö lépését a dicsőség felé vezető úton.