Az őstalaj [antikvár]

Részlet a regényből: Lucskos, tavaszi nap volt. A szentpétervári Tiszt ucca egyik ötemeletes házában lompos, szegényesen öltözött fiatalember baktatott fel a hátsó lépcsőn. Lehetett vagy huszonhét esztendős. Nehezen cipelte ormótlan testét, kitaposott sárcipője fáradtan csosszant. Nagy szuszogva fölért végre, nem húzta meg a csengőt, csak benyitott a sötét kis előszobába. - Nyezsdánov itthon van? - kérdezte mély, öblös hangon. A belső szobából női hang felelt, elég vastag az is. - Nincs, csak én vagyok itt.