Az ős szerelem [antikvár]

Részlet: Borzasztó meleg volt. Szobámba menekültem, hogy a napsugarak kellemetlen erejét elkerüljem. Elővettem egy könyvet és azt lapozgattam. Egy német sociológus munkája volt, melyben gyönyörűen kitűnő konzekvencziával magyarázta a szerelem rendeltetését. A szerelmet, mely szövevényes módon az egész világot összetartja, azt ősidők óta föntartotta és előre viszi. A német tudós mélyreható szeme lelát a föld alá, a liász- és a terciér-korszakig és a kővé átalakult állatmaradványokat is életre kelti egy pillanatra, hogy a világ mélyében fölkeresse a szerelem gyökerét. Azokban az ősállatokban sok ezer év előtt épp úgy meg volt a szerelem mint a mai magasgallérú uracskák agyvelősejtjeiben. Ugyanazt a czélt szolgálta, a mit ma, mert hisz a szerelem rejtett meséjében nincs elburkolva más, mint az az öntudatlanul élő gondolat, hogy a társadalmat a faj föntartásával előre kell vinni.