Az ördög meg az leányzó [antikvár]

Sáppadt kövek közül, mélységes kriptaboltok ajtajábul, integet az Régiség Múzsája. Fogd föl az fáklyát, ember, és menj le az Kriptába! Az kik hajdan voltak, nagyok és erősek, az kik hajdan voltak, gyönge virágszálak, undokságos csonttá és hamuvá lettenek; de az Kriptában él még az meséjük, szarvas ördögök és szűz angyalok élnek az falakon, az mik talán nem is voltanak sohasem. Maga igazán élnek ezek, mert meg nem halhatnának: noha elpusztula s meséknél semmibbé leve minden élő, s az mái ördöngös masinák szaladgálnak ottan, hol hajdan Iske ur s az leánya jár vala.