Az okos Pimpernel [antikvár]

Részlet a könyvből: Visszatérésről szó sem lehetett. Előre! mindig csak előre, vad és háborgó áradatban. Anarchia, terror, vérszomj, gyűlölet szelét vetették, rombolás és borzadály orkánját aratták... Előre! mindig csak előre! Franciaország, Párizzsal és párizsiakkal együtt, vakon rohan az őrületbe; szembeszáll a hatalmas koalícióval, amelyet Ausztria, Anglia, Spanyolország és Poroszország kötött egymással, hogy gátat vessen a vérfolyamnak; dacol az egész mindenséggel és dacol magával az Istennel is. Ilyen volt Párizs 1793 szeptemberében, vagy - hogy akkori szóval éljünk - a Köztársaság első évének Vendemiaire havában. Nevezzük bárhogyan is: Párizs a vér, az emberi lealacsonyodás, a legszégyenteljesebb látványok városa; maga Franciaország pedig egy önmagát faldosó gigászi szörnyeteg ebben az időben. Legszebb városai romokban hevernek, Lyont a földdel tették egyenlővé, Toulon és Marseille megfekedett romhalmaz. Az ország legderekabb fiaiból nemtelen vadállatok váltak, vagy gyáván és alattomosan, mindenféle aljasságok árán, egyedül saját bőrük megmentésére törekedtek. Szent és hatalmas forradalom, egyenlőség és testvériség apotheózisa, íme, ez lett belőled!