Az ifjúság tört szárnyú madara [antikvár]

Szörnyeteg idők - háttérben kisfiúval Apáink nemzedékének életét derékba törte a második világháború. Éppen úgy, ahogy az ő apáik nemzedékének életét derékba törte az első világháború. Születésem idején a németek már elfoglalták Csehországot, a szovjetekkel felesen Lengyelországot, Belgium és Hollandia kapitulált, elfoglalták Dániát és Norvégiát, díszmenetben vonultak be Párizsba, és éppen diadalmasan nyomultak előre Észak-Afrikában. Anyám nagyanyám kíséretében villamossal ment a kórházba szülni. Magyarországon szinte a korábbi évek békéje uralkodott - jártak a villamosok, és működtek a kórházak -, a háború távoli, esetleg hamar befejeződő, megúszható eseménynek tűnt. Háromhónapos koromban támadták meg a Szovjetuniót. Az elvakult nagypofájúak úgy hitték, az oroszokkal is hamar végeznek, a naivabb lelkek is ebben reménykedtek - mert akkor már nincs tovább miért háborúzni -, ám az eszesebbek - mint ahogy későbbi beszélgetéseinkből kiderült, apám is - tudták, ebből nagy baj lesz. Ránk, magyarokra nézve is nagy baj. Ahogy fogalmazott: „most kezdődik el igazán a hirig". Nem mintha nagyra tartotta volna a szovjetet, esetleg még rokonszenvezett volna is velük, de „most már az amerikaiaknak is magasabb sebességre kell kapcsolniuk, mert ha a németek ráteszik a kezüket az orosz ásványkincsekre, meg a kőolajra, meg tudják fingatni még