Az ezüstszárnyú szélmalom [antikvár]

Részlet a könyvből: Az ezüstszárnyú szélmalom Dombon áll az öreg Páva Mátyás szélmalma. Már csak afféle dombon, amit errefelé az Alföldön dombnak neveznek. Tán a honfoglalás idejéből maradt itt ez a domb. Tass vezér farkasbőrös katonái tán erre a dombra vezették fel a fehér lovat, áldozatul az öreg Istennek. A máglya, amit zúgó tölgyerdők szálaiból raktak, akkora lángot csapott, hogy a láng megnyalta a felhőket. Akkor még szélmalomnak híre-hamva sem volt a világon. Kézidarán törték a föld magvát, abból lett a korpapogácsa. Tán húnok vagy törökök testhalma ez a domb, amelyen most a szélmalom áll, mint óriás síron óriás kereszt. Ha nem fú a szél: a malom négy kitárt karja mondhatatlan vággyal öleli az alföldi táj méla messzeségeit. Az öreg malom van már vagy százesztendős. Aki nem hiszi, nézze meg a hatszögü bálványoszlop derekát, mely a köveket forgatja a homályos, hűvös malomban, ott a bálvány derekán az írás: "Az Úr Engedelmével Építtetett Páva Lajos Mónár Mester Által Anno 1798." Ha valaki a tenyerével lecsapja a bálvány derekáról a lisztet, meg a port, amivel az idő beszitálta, mingyárt kitűnik a finom faragott írás. A képen az is látható, hogy két kutyafarkú oroszlán felemelt lábakkal pergeti a malomdobot. Nyilvánvaló, hogy a két oroszlán a szelet jelenti, egyik a tavaszi szelet, másik az őszi szelet. Néha úgy ordít a szél itt a magyar pusztán, mint a Szaharában az oroszlán. Marcangolja a malomvitorlákat és szinte lángot vet a veszett forgástól a malom nyaka. pedig az vasból van! Böjti napok alkonyán a kántorszél úgy énekel a szakállas zsombékok felett, mintha valósággal kántor volna, akkora nagy, hogy a feje beleér az égbe, zsoltárt tart a kezében, úgy vezeti maga után a szelek processzióját...