Az én kis éttermem a Riviérán [antikvár]

Első fejezet - Bonne chance - szólt a közjegyző, miután átszámolta a nagy köteg bankjegyet, amelyet Rosie nyújtott át neki, majd az asztalon keresztül feléje tolt egy méretes kulcscsomót: - A Café Fleur ezennel az öné. Öt perccel később Rosie már boldogan, a kulcsokat a kezében zörgetve sétált végig a Földközi-tengert szegélyező ódon kőfalak mentén a Café Fleur irányába. Élete hátralévő részének első napja ezzel elérkezett, és ez kimondhatatlanul jó érzéssel töltötte el. Sok időbe telt, de egyik legnagyobb álma végre kezdett valósággá válni. Megnyitni a saját éttermét hosszú évek óta dédelgetett álma volt. Volt egy másik álma is - hogy férjhez menjen, és legkésőbb harmincéves korára családot alapítson -, de ez meghiúsulni látszott. Úgy tűnt, egyetlen férfival sem képes tartós párkapcsolatban maradni. Egy másnapossághoz köthető rosszullét közepette, a harmincadik születésnapjának borgőzös megünneplését követő napon döntött úgy, hogy elég volt. Csak telnek az évek, az idő rohan, ujjai közül kipereg az élet. Rendben, tehát nem sikerült megtalálnia az Igazit, és így nem is ment férjhez, de az étteremterv még mindig ott volt, és Sok szerencset!