Az ember, aki Csütörtök volt/A jámbor Brown atya [antikvár]

Pengős regények, Félpengős regények, Sárga könyvek a két világháború között, a sokéves és mindvégig élvezetes Albatrosz sorozat a háború után: a bűnügyi történetek sorozatba gyűjtésének vannak emlékezetes hazai hagyományai. Újabban különösen is szaporodnak a szerzői sorozatok. A múlt század ötvenes éveitől eltekintve a kiadók tőkés karvalyként és szocialista mecénásként is megtalálták a módját az egyszerre idegborzoló és idegnyugtató írásművek megjelentetésének. A Kelet-Sznobériában sokak számára arcpirítóan népszerű sorozatoknak csupán a külleme, a mindig porlódó és rongyolódó papírkötés árulja el, milyen erős indulatok dolgoztak eközben a krimi ellen. A fennmaradás és túlélés vágya, s a krimi segítségével közvetve megélhető élménye az emberi természet mélyéből fakad. Ez a műfaj népszerűségének lélektana, s a népszerűség, a bőséges, de vegyes és olcsó kínálat az oka annak, hogy a krimi fogalma mindig is a ponyvaregény, irodalmias kifejezéssel a lektűr fogalmával társult. Újkori történetében szálkásan gabalyodik irodalmi érték és vásári olvasmánykacat. Elválasztásuk kényes feladat. Még egy 1985-ben megjelent tartalmas esszé-gyűjtemény is „a tömegkultúra jellegzetes termékeként" prezentálja a krimit. A krimi gyöngyszemei című sorozat elindításával az Alexandra könyvkiadó rajongót és kételkedőt is igyekszik meggyőzni arról, hogy a Parnasszuson a bűnügyi irodalom jó néhány remekművének is helyet kell szorítani. Azáltal válna egy könyv másodrendű irodalommá, hogy a bűn kimeríthetetlen forrásából merít? Ugyan. Ez a téma nem a háromnevű ősatyák - Edgár Allan Poe, Arthur Conan Doyle, Gilbert Keith Chesterton - megjelenésével vált a kulturális világörökség részévé, hanem Jézus és Barabás, Káin és Ábel bibliai meséivel, Shakespeare bűnben és vérben tobzódó királydrámáival, Dosztojevszkij "Bűn és Bűnhődés"-ével.