Az elszántak [antikvár]

Kiadói borító szélei kissé szakadozottak. Kötése egy helyen meggyengült.
Nyirő József. Az elszántak. Budapest, 1943. Révai. 237. p. Részlet a könyvből: "Az ilyen földhözragadt szegény embernek nem is érdemes a nevét megtanulni. Talán maga is elfeledte sok gondja-bajában. Afféle kövek közti gyom csak az ilyen szerencsétlen, aki kívül tenyészik a faluvégeken, számon se tartott mezei dűlőben, erdei zugban, patak szélén, hozzá hasonló elhagyatott, terméketlen, tépett földdarabon, amely a kutyának se kell. Ez az én emberem különös nyomorult. Valahányszor látom, az az érzésem, hogy elszáradt, kihalt benne minden, ami az emberben jó. A lelke is részeg, tántorgó; üszkös szemei mögött ki tudja, miféle sötét szándékok élnek. Tiprott féreg, akinek kár az élet. Torz haja színtelen, sovány és gyér az éhségtől, testében láthatatlan indulatok feszülnek és valami gyűlöletes szívósság, amivel maga a halál se bír. Soha szót se váltottam vele, nem vétett nekem semmit az életben és mégis rettegek, ha a hátam mögött tudom. Látszólag csendes ember, de valami irtózatosat sejtek a némasága mögött. Ok nélkül gyűlölöm őt és mindig halálra ítélem, valahányszor a szemem elé kerül. Önmagában hordja saját börtönét. Sárga színe, szándéka a farkasé, szájára a bűn piszka száradt, s az erdő fenyegetése rejtőzik egész lényében, minden moccanásában."