Az elszánt kapitány [antikvár]

Freetowntól keletre, Nyugat-Afrikában Caleb Frobisher nyugodtan, egyenletes tempóban haladt előre az árnyékos dzsungelben. Az őt kísérő férfiak libasorban követték. Senki sem szólt egy szót sem. A némaság egyszerre volt félelmetes és idegőrlő. A vastag levélfüggöny alatt olyan magas volt a páratartalom, hogy minden lépésnél úgy érezték, mintha víz alatt járnának. A nyomott hangulat ólomsúllyal nehezedett rájuk. - Te jó ég! - suttogta Phillipe Lascelle, aki Caleb nyomában haladt. - Ugye, nincs már messze? - Még csak délelőtt van - felelte ugyanolyan halkan Caleb. -Most még ne add fel! Phillipe felhorkantott. Caleb haladt tovább a keskeny ösvényen, amit szemmel láthatólag eddig csak állatok használtak. Újra meg újra le kellett hajolniuk, hogy kikerüljék a pálmaleveleket, az alacsonyra lehajló és az útjukat keresztező ágakat. Valahol előttük van a rabszolga-kereskedők tábora, amit meg kellett találniuk - Caleb legalábbis mélyen remélte, hogy sikerül nekik. Testvérei, Declan és Róbert kezdték el ezt a küldetést, és ő viszi tovább. Annak ellenére, hogy szilárdan elhatározta, tartja