Az élet elébe [antikvár]

Részlet a műből: "Görcsösen Mama kezébe kapaszkodva léptem ki a vasútállomás bolthajtásainak homályából az idegen város széles utcái közé. Bízni akartam Mamában, akit ma láttam először s akinek fátyolos kék szeme, megviselt és zavart arca egy cseppet sem emlékeztetett anyámra. Automatából való krémcsokoládéval ajándékozott meg, mégsem bírt bennem vonzalmat kelteni maga iránt. Lassan telt az utazás Wintonból, szemben ültem vele a harmadik osztályon. Elnyűtt szürke ruhát viselt, amelyet nagy füst-topáz tű fogott össze. Nyakán keskeny szőrmegallér volt, fején fülére húzott fekete kalap. Félrefordított fejjel nézett ki az ablakon és mozgott az ajka, mintha némán, de szenvedélyesen vitatkoznék önmagával. Időnként zsebkendőjével szeme sarkához kapott, mintha egy legyet akarna elkergetni onnan. De most, hogy leszálltunk a vonatról, igyekezett leküzdeni levertségét; rám mosolygott és megszorította kezemet."