Avraham Bogatir hét napja [antikvár]

A két őr éppen eléri a falu utolsó házát, amikor távolabbról, az országút felől lövések hallatszanak, s talán kiáltások is. Legalábbis Jichak tisztán emlékezik rá, hogy ezt kiáltották: „Menekülj végünk van " Jerahmiél, aki nem szívesen beszél egyszerre két mondatnál többet, csak arra emlékezik, hogy lőttek, és hogy rendőrségi fegyverrel lőttek, ezzel a széles csövű puskával, mely egyszerre kilenc éles acéldarabot szór szét a sötétben. A Greener gun lövése valóban éles volt, mint a sikoltás. A dörrenésekre önkéntelenül megfordulnak az ötszáz méterre magasodó kasztinai rendőrség tornya felé, melynek csak tompa körvonalát és idegesen pásztázó fényszóróit látják a holdtalan éjjelen. Pillanatnyi csend után megszólal egy golyószóró hosszan, konokul. Még figyelnek, de több lövést nem hallanak. - Valaki köhögött egyet - mondja Jichak -, ezek már attól is becsinálnak. A tetűk. És köp. Jerahmiél nem felel, a felszántott földet nézi, egy göröngyöt szétnyom a bakancsával. - Nekem mondhatjátok, hogy teljesen bolond vagyok - ugrál Jichak -, én akkor is csak azt mon-