Augusztus gyermekei [antikvár]

Prológus ~ Ó, viszályok könyve, balvégzet kézirata! Isten a tanúja: jó szándék szülte, nemes céllal, hogy kiigazítsa az utódok derékba tört sorsát, megszabadítsa őket a család végzetes örökségétől, megóvja létük múltban gyökeredző csapdáitól. Ezért, a jövő érdekében történt, hogy egyvalaki kirekesztetett a történetből, nem vétetett fel a kézirat bárkájába, amott maradt, a külső sötétségben - amiképpen kitagadják a házból az olyat, aki beszennyezte magát, és beszennyezhet másokat. Ám ebből a helyesnek látszó cselekedetből a hajdani végzet új magja született. Olyan ördögi játék kezdetévé tette a könyvet, amely nemzedékek és korszakok sorára terjed ki. Ott azonban, az út kezdetén, kilencvenegy őszén ez a könyv nagyszerű ajándék, várva várt találkozás volt; úgy tetszett, nagyon alkalmas időben bukkant fel - olyan kicsi és nagy változások előhírnökeként, amelyek az ország és az emberek életében be kell hogy következzenek.