Asszonyokról Asszonyoknak [antikvár]

Előszót iratni nagyon divatos dolog; előszót irni, nagyon ósdi dolog; de még ennél is ósdibb a müvet valakinek ajánlani. Igy hát én nyomban két ósdiságot fogok elkövetni. Előszót kell irnom, hogy abban elmondjam - pedig nem hiszem, hogy kiváncsi lenne rá valaki - miért ajánlom e kötetet nektek: pályatársaimnak ? S még valami mást is meg kell mondanom ; szóval, szükségét érzem a szónak. Es ti asszonyok ezt megértitek. Tehát nektek ajánlom e kötetet, mert ti is - kevés kivétellel - mindnyájan megemlékeztetek valami módon rólam: kezdve a ragyogó tollú, igazán tehetséges irónőn, a kiről méltán mondta a költő, hogy: „Ez a sokfényü lélek nem irt több prózát egy kötetnél; de annál az egy kötetnél értékesebbel kevés iró ajándékozta meg irodalmunkat" végig, egészen az irónő fiatal leányáig - a kinek dalait szintén a Kisfaludy-vér teszi olyan melegekké - mind jó szivvel voltatok hozzám. Mindnyájatoknak volt egy üzenete, egy meleg sora, mely nagyon jól esett: a szivemhez szólt, buzdított és feledni nem fogom soha. Ezért a kitüntető figyelemért: a sok kedves levélért, érdekes kötetekért, fogadjátok szívesen - mint csekély viszonzást - az én „ Asszony "-aimat ti „Asszonyok".