Árulás a vadonban [antikvár]

Részlet a könyvből: A hűtlen társ. Kroll Péter megállott, mert már nem bírta tovább és rekedten, szárazan hörgött. Társa, Owen Jack, szintén megállott és bátorítóan mondta: - Kitartás, barátom! De az ő szava is inkább hörgés volt, mint rendes emberi szó. - Lázam van - nyögte Kroll Péter. - Rettenetesen szomjazom. Vizet kerits, vagy itt halok meg! De a délafrikai végtelen homoksivatagban, kettőjükön kivül, sehol egy emberi lény, sehol nyoma az életnek. Csak a gyilkosan perzselő nap a fejük fölött, amely szárazra aszalta elgyengült csontjaikat. Kroll Péter összeesett. A forró homok a ruháján keresztül is égette a testét, de már nem törődött vele. - Ugy is mindegy már - lihegte és lázban égő szemével a társára nézett. - Elment az eszed, koma? - kérdezte Owen Jack. - Itt akarsz maradni és elpusztulni?