Árnyak ura [antikvár]

\ Hűs víz Kit csak nemrég tudta meg, mi az a cséphadaró, de máris egy egész sor lógott a feje fölött a csillogó, éles, halálos szerszámokból. Soha semmit nem látott, ami a Los Angeles-i Intézet fegyverszobájához lett volna fogható. A falak és a padló fehér meg ezüstszínű gránitból készült. A helyiségben mindenfelé gránitállványok emelkedtek ki a földből, amitől a fegyverszoba leginkább egy múzeum fegyver- és páncélkiállítására emlékeztetett. Voltak ott botok és buzogányok, ravaszul tervezett sétapálcák, nyakláncok, bakancsok, kabátok, amelyek bélésébe karcsú, lapos szúró- és dobófegyvereket rejtettek, rettenetes tüskékkel borított dobócsillagok meg mindenféle méretű és típusú számszeríjak. A gránitállványokra halmozott csillogó fegyvereket adamantinból készítették - abból a kvarcra emlékeztető anyagból, amit az árnyvadászok bányásztak a föld mélyéből, és amiből egyedül ők voltak képesek kardokat, egyéb pengéket vagy irónokat kovácsolni. Kitet azonban jobban érdekelte a tőröket tartó polc. Nem mintha különösebben vágyott volna rá, hogy megtanuljon a tőrökkel bánni - persze, mint minden kamaszt, őt is érdekelték a halálos fegyverek, de szívesebben kaparintott volna meg egy gépkarabélyt vagy egy lángszórót. De a tőrök műalkotások voltak a markolatukban rejtőző -a 13 &