Aranylakodalom [antikvár]

Előszó Feinek György formájában és tartalmában lírai eredetiségű könyvének olvasása közben leginkább egy dolog érint meg minket: a hűség gondolata. A szerző hűséges szülőföldjéhez, azokhoz a barázdákhoz, amelyek elkísérték a nagyváros forgatagába, és meghatározó szerepet játszanak ma is az életében. Hűséges anyja emlékéhez, akitől megtanult szeretni és tisztelni mindent, ami a tiszta szívhez közel áll. Hűséges apjához, akitől megtanulta a munka becsületét. Hűséges önmagához, amikor megmarad a falu széles látóhatárát befogó szemű emberének, és nem hagyja magát elcsábítani divatos, kétes értékű témák felé. Novelláiban a forgandó világ aktualitása csak szelíden szivárog át: inkább apró, bensőségesebb eseményeket örökít meg, ezért líráját finom, meghitt, a szó nemes értelmében vett „egyszerűség" jellemzi. Ismerős, otthonos világot teremt, amely bejárható, teljes és kerek. Nyoma sincs benne a megfelelni-vágyásnak, a bizonyítási kényszer erőfeszítéseinek, az ezekből fakadó kedélyrombolásnak. Módszere a pillanat ellesése és felragyogtatása. írásai kiemelt figyelmet érdemelnek azért is, mert szerkezeti tisztasága, egyszerűsége miatt sehol sem találunk benne gyanús félhomályt. Hiteles, tudatos író tárulkozik ki előttünk, teljességgel fejezi ki egyéniségét, amelyet beragyog eredetisége. Lírai logikája teret és súlyt ad mondanivalójának, mely személyes, meggyőzőerőt hordoz magában. A mai világban csak becsülni lehet azt, ha az írásmű jó anyagból készül, és benne a cél igényesen és pontosan valósul meg. Ezt tapasztaltuk e könyvben is. Nem lebecsülendő az sem, ha komoly önfegyelem és felelősségérzet vezeti a szerzőt, és nem a látványos megoldás. Novellái nemesen dísztelenek, szikár leírások, mesterkéletlen vallomások: az egységbeillesztés remek megjelenítései. Közvetlenséggel, természetességgel megadja a belülről láttatást, nézőpontja hiteles érvényességét. Feinek György becsüli, tiszteli múltját, tisztességes a jelenben, és ezt adja tovább olvasóinak. Aki képes írásaiban ily módon feloldódni, az minden múló értéktől különb tapasztalatra tehet szert, és felfedezheti a létezésen túli élet önmagával mérhető értékét. Stancsics Erzsébet