Áramszünet [antikvár]

PROLOGUS Ma reggel, 2040. augusztus 4-én újra van áram. Hosszúhosszú évek óta - egészen pontosan, bármilyen triviálisan is hangzik, az Áramszünet kezdete óta - először. Megannyi fárasztó kísérletezés, megannyi kilátástalannak tűnő kínlódás és rengeteg erőfeszítés után a műszakiaknak végre sikerült megjavítaniuk az invertereket. A Központi Épület tetejére rögzített napelemek olyan eszközök, amelyek a Nap sugárzását elektromos árammá formálják, az inverterek pedig a napelem által termelt egyenáramot alakítják át váltóárammá. Régóta áhítoztunk erre a pillanatra, s ma végre beteljesült a vágyunk, ismét élvezhetjük az áramszolgáltatás áldásait. Azért külön és fokozottan hálás vagyok, hogy néhány laptop is életre kelt, s így újra bíbelődhetek ilyen-olyan régi írásaimmal, holott már legalább százszor vetettem rájuk keresztet. Egy adathordozón lapultak az elmúlt évtizedben, amelyet hermetikusan záródó műanyag tubusba rejtve hol a nyakamban, hol a ruhámban hordtam. Nem tudom megmagyarázni, miféle bizodalom, minémű hit vezérelt, mi akadályozta meg, hogy elhajítsam az eszközt, mindenesetre most, amikor ismét csatlakoztathatom a pendrive-ot egy laptophoz, könny szökik a szemembe. Kíra rám mosolyog. O az egyedüh jó, ami az elmúlt vigasztalan esztendőkben történt velem.