Antal a nagyvilágban [antikvár]

1. Elöljáró bestéd az utazásról Midőn utókorom, önnön tudatlanságán ámuldozva, kiemeli majd méltatlanul elhanyagolt emlékemet a feledés tömegsírjából, hüledezve állapíthatja meg: negyvenkét esztendős elmúltam, amikor külföldre utaztam. Akik nem átallják majd körültekintő monográfiák tárgyává avatni személyemet, mellyel agglegényi mivoltomban talán éppoly jelentős és mellőzött szerepet játszom alkonyuló századom erkölcsi önismeretében, mint a Dadogó Not-ker nevíí szerzetes a középkori egyházi költészet kialakulásában, pedig őt boldoggá avatták, mielőtt kihagyták volna az irodalmi lexikonból! — vagyis akik szemügyre veszik létem eladdig összekotorható törmelékeit, szerény tiszteletdíjuk fejében azt is megállapítják majd: gyermekkorom óta főként utazni vágytam, mégsem utaztam. Ha röpke fél évszázad múltán érthetetlennek vélik is e durva antinómiát, némi reményt táplálok arra nézve, hogy kortársaim egy része belátja, nem a lelkemből eredt. Kortársaim közül azokra számíthatok e belátás tekintetében, akik mint magam is, a történelem valamely háborús vagy békés oktondisága által akadályoztattak az utazásban. Nem kívánom részletezni a dolgot, inkább lakonikusan közlöm: azért nem utaztam, mert nem utazhattam. Ha a rólam szóló majdani biográfiák szerzői nem lesznek egészen híján a történelmi tudatnak, csinos kis elméletet eszkábálhatnak utazási lehetőségeim időleges hiányának univerzális, valamint partikuláris okairól. S ha rendet kedvelő elmék gondos perio-dizálása során két nagyszabású fejezetre tagolhatják zavarosan csobogó (mivelhogy még folyamatban lévő) életemet: Doktor Boleráz Antal agglegény utazásai előtt; ugyanaz utazásai közben. Lehetséges, hogy előre nem látható körülmények folytán indokolttá válik majd egy létemet utazásaim után summázó fejezet is, amelyet rövidebbnek képzelek, afféle függeléknek. De szívesebben képzelem, hogy e fejezet megírása nem lesz indokolt — ha, mint szeretném, utazásaim szünetében s nem