Angyalok és démonok [antikvár]

Prnlóguö ''eonardo Vetra fizikus az égett hús szagát érezte, és tudta, hogy a saját húsa az. Rémülten meredt a fölé tornyosuló sötét alakra. — Mit akar tőlem? — La chiavc — válaszolta a reszelős hang. — A jelszót. — De én nem A betolakodó újra lecsapott, még mélyebbre nyomva a fehéren izzó tárgyat Vetra mellkasába. A megpörkölt hús sziszegő hangot adott. Vetra felüvöltött kínjában. — Nincs jelszó! — Erezte, hogy megállíthatatlanul zuhan az öntudatlanság felé. Az alak metszően nézett rá. — Ne avcvo paura. Ettől féltem. Vetra minden erejével küzdött az ájulás ellen, de körbezárta a sötétség. Egyetlen vigasza az volt, hogy a támadó soha nem fogja megkapni azt, amiért jött. Egy pillanattal később azonban penge villant az idegen kezében és Vetra arca felé közelített. A penge célra tartott. Gondosan. Sebészi pontossággal. — Az Isten szerelmére! — sikoltott fel Vetra. De már késő volt.