Alice hálózata [antikvár]

1, FEJEZET CHARL 1947- május ^outlicimpt on z első ember, akivel Angliában találkoztam, hallucináció volt. Én vittem magammal a méltóságteljes óceánjárón, amellyel a bánat sújtotta, tompult énem New Yorkból South-amptonba utazott. Anyámmal szemközt ültem egy fonott asztalnál a Dolphin Hotel cserepes pálmái között, és igyekeztem nem törődni azzal, amit a szememmel látni véltem. A szőke lány a recepciós pultnál nem az volt, akinek gondoltam. Tudtam, hogy nem az, akinek gondolom. Csak egy angol lány volt, aki várakozott a családja poggyásza mellett, valaki, akit soha nem láttam azelőtt - de ez nem akadályozta meg az agyamat, hogy valaki másnak vélje. Elfordítottam a tekintetem, és inkább a szomszédos asztalnál ülő három fiút néztem, akik buzgón igyekeztek elbliccelni, hogy rendes borravalót adjanak a pincérnőnek. - Öt százalék legyen, vagy tíz? - kérdezte a számlát lengetve az egyik fiú, aki egyetemi hallgató voltátjelző nyakkendőt viselt. , I