Alibi I-II. [antikvár]

Részlet: A szállodai szolga még le sem tette a szobában a bőröndjeit, ő már kitárta az ablakot. Bár az épületet ép most vakolták újra és az ablak előtt is létrák, deszkák zűrzavaros hálózata éktelenkedett, a létrafokok közt mégis lelátott a térre. Szürkén szitált az eső. A két templom kupolája s a színház előtt a villanyfényben fehéren világító Schiller-szobor az őszi esőben mintegy ködfátyolon át tűnt eléje. A szolga elrendezte a csomagokat. Köszönt. De ő nem hallotta meg. A szolga egy kis ideig várt. Várt, aztán kiment. Magára maradt. Maga sem tudta, kábult-e vagy mámoros. Emlékezetében éles és bántó hangok riadtak fel. Hónapokkal ezelőtt heteken át összekuporgatott pénzén egy Baedekert vásárolt. "Deutschland." A legújabb kiadás. Otthon azt mondta, hogy pár napra kapta a könyvkereskedéstől megtekintésre. Mikor haza vitte, rögtön dolgozóasztalához ült és mohón hajolt a könyv térképei fölé. Gondolatban ott járt a soha nem látott, messzi, idegen utcák útvesztőjében. És ekkor valaki bejött a szobába.