Áldás álruhában [antikvár]

Részlet a műből: Első fejezet Isabelle McAvoy rendezett íróasztalánál ült, körülötte az életében fontos szerepet betöltött személyek fényképei sorakoztak mutatós ezüstkeretben. A legidősebb lánya, Theo, három hónaposan, Put-nam karjában, mellettük a kétéves Xela csípőre tett kézzel, felháborodott arccal. Isabelle-nek mindig mosolyognia kellett, valahányszor erre a képre nézett. A pici lány a megszólalásig hasonlított a mai Xelára - lánya le sem tagadhatta volna, hogy az a kiképző őrmesterre hajazó, mérges kis figura nem más, mint ő. Theo születésétől fogva álmodozó, félénk, csendes gyerek volt, tisztára olyan, mint az apja, Putnam. Mindketten mintha egy másik bolygóról csöppentek volna ide, mint akik nincsenek kellőképpen felvértezve erre a világra. Declan fotója a tele szájjal mosolygó, kisbabakorú Oona képe mellett állt. Oona volt a legboldogabb ember, akit Isabelle ismert. Az első perctől fogva áradt belőle az öröm és a jókedv. A képek között volt egy, amelyen Isabelle a három lányával együtt látható. A fotó pár éve készült egy olaszországi útjukon: Theo mélázó, Xela bosz-szús, Oona nevető arcot vágott rajta, hármójuk között Isabelle afféle hidat képezett. A lányok személyisége azóta sem változott, és ma, felnőtt nőkként, harminchét, harminckettő és huszonhat évesen pontosan olyanok voltak, mint kisgyerek korukban.