Aki ellopta a Golf-áramot [antikvár]

Részlet a könyvből: "A habok vadul dobálják ide-oda a hajót - Jaques Aubry minden erejét összeszedi, hogy egyensúlyát el ne veszítse. A társalgó ajtaja félig nyitva áll, Aubry a résen bedugja fejét, szánalmában majd hogy el nem sírja magát. - Szegény ördögök - dörmögi és megáll. Mert a társalgóban, noha a nagyobb tárgyakat csavarok erősítik falhoz és padlóhoz, minden fejtetőn áll. A szobában mintegy tíz alak vonaglik, a pamlagon kuporogva, görcsös merevséggel a székeken, a padlón szanaszét. Kabátokba, szőnyegekbe, a falakról letépett függönyökbe burkolódzva vacog, jajgat és nyög a tíz nyomorult - négy napja gyötri őket a tengeri-betegség, a félelem és a hideg - négy napja fetrengenek a veszendő kis hajó fenekén, a szük, levegőtlen szobában. Vasárnap, július 5-én, ragyogóan, előkelően hajóra szálltak - párisiak, szépek, fiatalok - négy nő és hat férfi, a Dinárdi kikötőben. Vidám sétahajózással indultak a »Morgane« yacht fedélzetén - Saint Malo mentén - néhány órás kirándulásra csupán. Gyönyörű időben, játszi tengeren. És most már négy nap, négy éjszakát vannak a vizen. A hajóval vadul játszik a vihar. És Réalon meg fáradt legénységén kívül, csak Jaques Aubry, a tengerfestő, a tenger fanatikusa birja még valahogy. A többieket teljesen kimerítette a szenvedés és az iszonyat."