Ajvé [antikvár]

Egy nagyonérzékeny, jóérzésű kislány meséli el gyerekkorának legmeghatározóbb élményeit és emlékeit. Mesél világszép édesanyjáról, egykor szebb napokat látott úrinő nagymamájáról, édesapjánál tett vasárnapi látogatásairól, a fantasztikus, szeretetre méltó nevelőapáról, az osztálytársakról, a Kádár-kor összes szépségéről és fájdalmáról, táborokról, amerikai rokonokról és illatos radírokról... Az először 2000-ben megjelent Ajvé egy család három generációját mutatja be finom humorral és mély emberismerettel. "Nagymamával napok óta mondogatjuk, hogy milyen bűnöket követtünk el, és hogy ezekért mind bocsánatot kérünk. Csapkodjuk a mellünket, ököllel. Bár én nem emlékszem, hogy örvendtem felebarátom baján és hogy hamisan esküdtem volna. De az igaz, hogy mások vagyonát irigyeltem. A Kelemenrózsaszín babáit meg a lakókocsit, amiket Amerikából kapott, azokat tényleg. Nagyon. És az is igaz, hogy hajthatatlan vagyok néha a rosszban. De nagymama szerint ez nem olyan nagy baj, és biztos lehetek benne, hogy azért beírnak az élet könyvébe."