Ahogy én láttam... [antikvár]

otori parasztszülök, Sebestyén István és Matotek Klára hetedik életben maradt gyermekeként születtem. Középiskolába azért kerültem, mert lígy találták, hogy kis birtokunkon felesleges vagyok. A középiskolát a nagykanizsai piarista gimnáziumban végeztem, a jogi doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetemen nyertem. A politikai forgószél korán elkapott. A muraközi papok akkoriban a muraközi népi tanuló ifjakat a horvát iskolák és a délszláv eszme számára toborozták, miközben a magyar tisztviselők azok magyar nevelése mellett szálltak síkra. A negyedik gimnáziumban, hogy az előbbi eszmének megnyerjenek, a zágrábi Haulik Alapítványtól 168 korona ösztöndíjat kaptam azzal, hogy azt a középiskola végéig folyósítják, de amidőn a 6. osztály elvégzése után tanulmányaimat nem voltam hajlandó Zágrábban folytatni, az ösztöndíjat megvonták tőlem.' A gimnázium 8. osztályából hadi szolgálatra hívtak be, és mint 20-as honvéd végigharcoltam a volhíniai és az isonzói állásharcokat, sőt Piavénél is voltam.^ Az 1918-as összeomlás egyetemi tanulmányaim közben ért. Jogi tanulmányaimat a legnagyobb nélkülözések között folytattam, az utolsó szigorlatra például 1920/1921 telén három hónapon keresztül a Légrádi-hegyi pincénkben készültem, ahol egyedüli barátaim a fütyülő északi szél és a cincogó egerek voltak; az utóbbiakkal, hogy a barátságukat és bizalmukat megnyerjem, a kenyeremet is megosztottam.^ A trianoni országban nem tudtam elhelyezkedni. Ez a körülmény, no meg a paraszti származásúakban fokozottabb mértékben élő lokálpatriotizmus indított arra, hogy 1921-ben visszatértem a Szerb-Horvát-Szlovén (SHS) Királysághoz csatolt Muraközbe. Az elindulás az új hazámban nehezen ment. Bár a muraközi tájszólást az anyatejjel szívtam magamba, megállapították rólam, hogy nem tudok horvátul. A bírói szolgálatra vonatkozó kérelmemet azzal utasították el, hogy mint megbízhatatlan magyaron nem számíthatok állami szolgálatra. Félévi kotori tétlenkedésem után Ehrenreich Nándor kotori plébános, később csázmai kanonok közbenjárásárára dr. Reményi Zoltán vett fel joggyakornoknak ügyvédi irodájába. A befolyásos, politizáló Cepanecz Mátyás csáktornyai járásbíró véleménye alapján azonban nem ismerték el a végzettségemet, s így csak ügyvédi írnok lehettem. Dr. Reményi Zoltánt később, valószínűleg felfogadásom miatt, az ügyvédek lajstromából