Affinitások [antikvár]

ELSŐ RESZ Ház egy téli estén ,yimikor egy adatkezelésre szakosodott, ismeretlen vállalatpár évvel ezelőtt bedobta az Affinitásokat a köztudatba, majdhogynem észrevétlen maradt a dolog. A légből kapott elképzelés látszólag semminemű érdeklődést nem váltott ki: néhány nagyobb város egy-két médiaorgánumán kívül nem indultak be reklámhadjáratok, de még ezeken a hirpiacokon sem lehetett komolyabb sajtóvisszhangról beszélni. A felszín alatt azonban valami rendkívüli volt kibontakozóban Különleges meghívottként visszafogott elvárásokkal látogattam el az egyik helyi összejövetelre. Gyanúm szerint teljesen hétköznapi emberek csoportjával készültem találkozni, akik meggyőződéssel hiszik, miszerint egymás kölcsönös istenítésének kiváltsága - egy olyasfajta üzleti ötlet, amelyre még P. T. Barnum is büszke lett volna - megéri az éves tagdíjat. Nagy meglepetésemre a gyülekezetben csak úgy buzgott a temérdek valódi energia - társadalmi, szexuális, szellemi értelemben egyaránt. Felébredt bennem a kíváncsiság: vajon hová vezethet mindez? Megtudakoltam hát az egyik ifjú hölgytől, hogy saját Affinitásának tagjai úgy húsz-harminc évvel később szerinte mivel lesznek majd elfoglalva. Kérdésem hallatán elnevette magát: »Gondolom, az emlékiratainkkal fogunk pepecselni - felelte. - Esetleg épp aláírjuk a vallomásunkat.«" (The Atlantic, nagy riport: A teleodinamika és Meir Klein, avagy az Affinitások születése)