Advent [antikvár]

Részlet a könyvből: Olvasom: hogy el fogsz jönni, Uram, e világra s meg fogod váltani eredendő szenvedéseitől... S, hogy Urjövetkor, a Te Jöveteledkor nagy csend lesz a vizek felett... a szelek majd megállanak... A Te Jöveteledkor, Uram... Uram... kiáltok hozzád!... E világ lélegzete pedig majd elakad s a felhők megszakadnak... S hogy jelek lesznek a napban!... Aztán betettem a könyvet... s csendben voltam. Nagy csend és békesség volt bennem e szavaktól s nem könnyeztem e percben a szegények, - szegény nyomorultak sorsa miatt sem s nem szégyenkeztem a magam gyalázatán... Ó, ha tudnák, hogy én is katholikus vagyok!... Aztán felálltam s felnyitottam ládám titkos rekeszét s elrejtem könyveimet... Az ajtózárat pedig zajtalanul kinyitottam... Gyanús lehetek már ennek az öreg szipirtyónak is, - furcsán nézeget néha... Hiszen amit a múltkor mondott, - az már csak nem is célzás!... - Egyre szemtelenebb lesz!...