Ádám és Éva [antikvár]

Budaházi Józsefné Hargitai Irén hatodik könyve szívet-lelket melengető családtörténet. Szabados, értéket vesztő világunkban nemes, szép példát mutat fel hogyan lehet élni szebben, szeretetben, Isten kezét fogva. A tanítói hivatás szerelmeseként 49 évig oktatott, nevelt. A kilencvenes évek közepén kezdte írni család- és faluregényét. Úgy érezte, szülőhelye emlékeit, szokásait a későbbi nemzedékeknek is meg kell ismerni, nem szabad, hogy a feledés homályába vesszen. „Gyökereink táplálják a virágot, a lombot." A gyémánt csiszolva fényesedik, a lelki fájdalom, veszteség az emberi lelket nemesíti, érzéseit mélyíti. Két testvére és szeretett lánya elvesztését csak az Istenbe vetett hit erejével tudta túlélni. Családja, gyermekei, unokái szeretete erősíti, támogatja. Istentől kapott talentumát, az írás szépségét élvezze sokáig, e sorokat vallva: „Hiszek a szeretetben! És tudom: a létem szétosztogatni édes kötelesség."