A zöldszemű hölgy [antikvár]

Részlet: Raoul de Limézy jókedvűen csatangolt a boulevardokon, mint az a boldog ember, aki csak örülhet az életnek, s a sok elragadó látványnak és a könnyed derűnek, melyeket Párizs némely verőfényes áprilisi napokon kinál. Középtermetű ember létére karcsú s egyben erőteljes alak volt. Kabátja ujja a bicepsz tájékán erősen kidudorodott és a törzse boltozatos mellkassá domborodott karcsú és hajlékony dereka fölött, öltönyének szabása és színárnyalata olyan emberre vallott, aki fontosságot tulajdonit a szövet megválasztásának. Hát amint éppen a Gymnase előtt haladt el, az volt a benyomása, hogy egy ur, aki mellette lépkedett, egy hölgyet követ, amely benyomásának helyességéről mingyárt meg is győződhetett. Raoul semmit sem talált olyan komikusnak és mulatságosnak, mint az olyan urat, aki hölgyet követ. Követni kezdte hát az urat, aki a hölgyet követte és igy kószáltak mind a hárman egyik a másik mögött végig a nyüzsgő boulevardokon...