A világ tetején [antikvár]

Ez az első és az utolsó írás is, ami kedves, régi barátom, Bodroghközy Zoltán tollából, itt az Új Világban, könyvalakban fog megjelenni. Fél évszázad viharzott el felettünk, mióta a budai Várban, a méltóságteljes Sándor palotában, mint Zoltán főnöke, együtt tervezgettük a jobb, magyar jövőt, ami nem érkezett el. Birodalmak, világok dőltek össze s amit erőszak és hitszegés elrabolhat, azt, tőlünk magyaroktól, ez a fél évszázad mind elvette. De mind az, ami éltet és vigasztal, amiben megnyugodhatunk, az velünk maradt: hitünk a jó Istenben, hazánk szeretete és családunk megbecsülése. Művelt, keresztény életünk ezen a hármas pilléren nyugodott és nyugszik mindhalálig. Átéltük, fájlaltuk az örök emberi eszmények leértékelését otthon és itt az Új Világban: az elanyagiasodást, szellemi értékünk hanyag elvilágiasítását s az azzal járó nyugtalanság, lelki tájékozatlanság és bizonytalanság elterjedését. Ez az írás fáklyát gyújt az alkonyatban, belevilágít, úgy lehet, az éjszakába, mely után végzetszerűen virradni fog és jönni fog a rózsa-ujjú hajnal! Ez volt közös reményünk, mely felé már fél évszáz6addal ezelőtt törekedtünk. Mi, itt maradottak, tovább fogjuk szolgálni bevált eszményünket és szeretettel zárunk Téged Zoltán az emlékezetünkbe, most, hogy földi sáfárkodásodról immár beszámolhatsz a Teremtőnek. Eckhardt Tibor