Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"Lármázza fel pennánk perelő hazánkat." Ezt a célt tűzte maga elé Bessenyei 1777-ben. Ez jellemzi egész irodalmi tevékenységét. De éppen, mert fel akarta lármázni hazáját, a császár, az egyházi és főúri reakció legkeményebb ellenállásába ütközött. Ezért igyekezett mind a korabeli, mind a későbbi reakció agyonhallgatni és meghamisítani. Felszabadulásunkig nem is szólalhatott meg az igazi Bessenyei.
De hogy is szólaltathatta volna meg a tőkés-földesúri rendszer irodalomtörténetírása híven azt a Bessenyeit, ki így ír koráról a Tariménes utazásában: "Egy néhány gazdag ház, polgártársait az ország földjéből kiszorítván, számkivetésre teszik nékik édes hazájukat, melyben boldogulásokat haszontalan keresik. Tízezer tisztességes polgárnak egy vesztegeti el kenyerét, így gyengítvén hazáját, melynek egyik részét Eliziummá, más részét pokollá csinálja, hogy örökös ellenkezés legyen benne." (1804.) A kor a XVIII. század vége és a XIX. század első évtizede, a feudalizmus fokozódó bomlásának, rothadásának kora."