A város és a rózsa [antikvár]

1. fejezet Debrecen, 1548. Szent György napja' , Apám városszerte ismert és tisztelt tanácsnok, régi és vagyonos kereskedőcsalád leszármazottja volt. Anyám úgyszintén nagy hírű debreceni kalmárfamíliából származott. Házasságuk a szív s a vagyoni érdek alapján is kívánatosnak s előreláthatólag boldognak tetszett, amiben aztán nem is kellett csalódniuk, mert több mint ötven esztendőt éltek együtt a legnagyobb egyetértésben. Én és testvéröcsém szeretetben, jólétben, s az evangéliumi igaz hitben nevelkedtünk, és úgy tűnt, életem nagyobb nehézségek nélkül, biztonságban fog eltelni; nem szüleimen, hanem a szerencsétlen körülményeken múlott, hogy ez nem így történt. Vészterhes idők jártak akkoriban az országban. Tízesztendős sem voltam, mikor a török aljas csellel elfoglalta Budát, és Konstantinápolyba hurcolta enyingi Török Bálintot, aki a csecsemő János Zsigmond egyik gyámja, az ország legnagyobb hatalmú és leggazdagabb főembere, és városunknak kegyelmes földesura volt. Nyugaton ő királyi felsége, Habsburg Ferdinánd uralkodott. Erdélyben János Zsigmond helyett gyámja, Fráter György, a vá-radi püspök tartotta kezében a hatalmat, kit röviden csak így emlegettek: a Barát; míg középen a félelmes Oszmán Birodalom hasított ki magának egyre nagyobb területet. S a három úr között bonyolult, átláthatatlan kapcsolat szövődött. Szeretett városunkban mindebből egyelőre nem sokat lehetett érezni. Békés sziget volt ez a környező háborúskodás közepette, s csak az ide menekülő szerencsétlen üldözöttektől vagy a messze tájakat bejárt kalmároktól, hajdúktól hallottunk néha rémtörténeteket a törökök í < ríl mm 'ir- % I I ! ¦ 'í .' I • ; ¦: 1 . >'!iV i.íi ¦ Vi'n^'Vi