A vándor nyaklánca [antikvár]

Részlet a könyvből: Én, Olaf, életem gyermekkorából kevésre emlékezem. Homályosan látom a vizzel körülárkolt nagy házat, tengerek, vagy tavak közelében, egy nagy sik közepén. Ezt a sikot dombok határolták s a dombokat a halottak fogalmával kapcsoltam egybe. A halál fogalmát nem érzékeltem világosan s a halottakat olyan embereknek értelmeztem, akik egykor éberen körülöttünk jártak-keltek s most viszont lefeküdtek a földbe, ezek alá a dombok alá pihenni. Emlékezem egy híres vezér, "A vándor" aludta hosszu álmát. Dajkám Freydisa aki bölcs asszony volt, beszélt erről a hatalmas vezérről, aki évszázadok, vagy talán évezredek előtt élt. Én viszont ugy okoskodtam, hogy ezalatt a nagy földhant alatt szegénynek éjjelente ugyancsak melege lehet...