A vadásznő [antikvár]

nem volt hozzászokva, hogy vadásznak rá, A tó felszíne palaszürkén csillogott előtte. A nő tekintete végigsiklott rajta, miközben kezét lazán az ölében tartotta. Mellette a padon egy összehajtogatott újság hevert. A szalagcímek mindegyike letartóztatásokról, elhalálozásokról és közelgő perekről adott hírt. Azt írták, a perek Nürnbergben lesznek. A nő sosem járt ott, de ismerte a férfiakat, akiknek bíróság elé kellett állniuk. Néhányuknak csak a nevét hallotta, mások barátságosan koccintottak vele a pezsgőspoharaikkal. Befellegzett mindannyiuknak. Béke elleni bűncselekmények. Emberiség ellen elkövetett bűnök. Háborús bűntettek. Milyen törvény szerint? — ordította volna legszívesebben a nő, ökölbe szorított kézzel hadonászva az igazságtalanság miatt. Milyen jog szerint? De a háború véget ért, és a győztesek kivívták maguknak a jogot, hogy eldöntsék, mi a bűn, és mi nem az. Mi az emberiség, és mi nem az. Az emberséges dolog volt - gondolta a nő -, amit én csináltam. Könyörületes dolog. De a győztesek ezt soha nem fogják elfogadni, ítélkezni fognak Nürnbergben, és utána mindörökké arról, hogy mely, a múltban törvényes cselekedetei miatt érdemel egy férfi kötelet a nyakába. Vagy egy nő. A nő megérintette a torkát. §