A tűz kapui [antikvár]

Itt fekszünk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak: megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ez a halhatatlan epigramma egy dísztelen kőbe vésve mintegy kétezer-ötszáz éve hirdeti Thermopülainál a perzsákkal vívott csatában elesett hősök emlékét. A tűz kapui ugyanezeknek a hősöknek az életét és önfeláldozását tárja elénk most, a 21. század küszöbén. A hallatlanul izgalmas regény nemcsak az elképesztően véres összecsapást mutatja be, hanem a spártai ifjak nevelését, Lakedaimón népének jellemét, halálmegvető bátorságát, példás bajtársiasságát, legendás hazaszeretetét, sőt a hétköznapjait is. Steven Pressfield kegyeteln lélektani őszinteséggel, a valóság, a tudható tények brutális tiszteletével, és ritka írói leleménnyel kalauzol el a rég letűnt világba, melynek hősei az olvasás során szinte személyes ismerőseinkké válnak. "A mészárlás felülmúlt minden elképzelést, az elme ezt már nem volt képes feldolgozni. Láttam Olümpeiuszt, amint visszafelé haladva vagdalkozik. Nem a földön jár, hanem az ellenség testén, a sebesültek, és halottak alkotta szőnyegen. Oldalán fegyvernöke törtetett, úgy mártotta lándzsája hegyét a még ki nem múlt ellenséges harcosok hasába, miként ladikos meríti a hosszú tolórudat a vízbe..." "A tűz kapui című regényben Steven Pressfield sziporkázva kelti életre a thermopülai csatát. Elolvasván a könyvet úgy érezzük, mintha mi is a spártaiak oldalán harcoltunk volna."