A törvény [antikvár]

Részlet a kötetből: "Születése rendetlen volt, azért szerette szenvedélyesen a rendet, a megtörhetetlent, a parancsot és tilalmat. Ifjúkori fellángolásában ölt, azért jobban tudta a tapasztalatlanoknál, hogy a megöletés drága ugyan, de az ölés sokkal rettentőbb és hogy nem szabad ölni. Forró érzékű volt, ezért sóvárogta a szellemiséget, a tisztaságot és szentséget: vagyis a láthatatlant, mert ezt szelleminek, szentnek és tisztának látta. A midianitáknál, egy a pusztában elterjedt serény, pásztor- és kereskedő-népnél, kikhez Egyiptomból, születésének országából, kellett menekülnie, mivelhogy ölt, megismerkedett egy Istennel, akit nem lehetett látni, ő azonban látott téged; egy Hegyekben-lakozóval, aki ugyanakkor láthatatlanul egy hordozható ládán ült, sátorban, ahol sorsvetéssel jövendőt mondott. A midianiták számára ez az istenség, kit Jahvé-nak hívtak, egy isten volt a többi közt; nem sokat törődtek szolgálatával, melyet csupán biztonság kedvéért és mindenre számítva, a többi istenével együtt láttak el. Eszükbe jutott, hogy akadhat az istenek között olyan, akit nem lát az ember, az alaknélküli, és csak azért áldoztak neki, hogy semmit el ne mulasszanak, senkit meg ne sértsenek, és semmi elképzelhető oldalról ne vonjanak kellemetlenségeket magukra."