A tökéletes feleség [antikvár]

1. Megint azt az álmot látod, amelyikben te és Tim Dzsaipur-ban vagytok a diválin, a fények ünnepén. Ahová csak nézel, minden ajtóban és ablakban lampionok és gyertyák, csillagszórók és égőfüzérek pompáznak. Az udvarok vibráló tűz-tavakká lettek, a bejáratokat bonyolult mintákba idomított, színes rizstésztával keretezik. Dobok és cintányérok pengnek és lüktetnek. A zűrzavartól és a zenebonától leigázva sodortatod magad a tömeggel egy piacon át, ahol mindenfelől édességekkei tömött tálakat tukmálnának rád az árusok. Hirtelen ötlettől vezérelve megállsz egy pultnál, ahol egy asszony gyönyörű hindi mintákat fest bőrre, ecseteinek szantálillata a csillagszórók éles korditszagával és a piruló kesudió aromájával vegyül. Miközben gyors és ügyes mozdulatokkal fest rád, eltáncol mellettetek egy csoport fiatalember, akiknek arcukat kékre festették, izmos felsőtestük meztelen, aztán visz-szaj önnek, és csak neked táncolnak, halálosan komoly arccal. Befejezésül az asszony egy hindit fest pontosan a szemeid közé, és elmondja, hogy a piros pont jelzi házas állapotodat: asszony vagy, minden titkok tudója. - De én nem! - tiltakozol, és majdnem elrántod magadat, ugyanakkor félsz, hogy valamivel megsérted a helyiek érzékenységét, de aztán meghallod Tim nevetését, látod a dobozt, amelyet elővarázsol a zsebéből, és mielőtt fél térdre ereszkedne