A titkos futár [antikvár]

Részlet a könyvből: A lángoló város fölött vészt üvöltött a harang. Félrevert ércnyelve részegen rohant neki bronz börtönfalának, vadul kerengett benne, mint a lázadó rab. Az ég piroslott, a földi vérfolyam fölcsapott rá a fekete kövek közül. A házak sötéten meredeztek föl az utcákból. Tornyok, kihunyt ablakok, füsttelen kémények, remegve, borzongva az ágyuk szavától. És a morajból, harangzugásból, ágyudörgésből élesen sikoltott ki az emberi jajszó, a bősz ordítás, a rekedt átok és a ropogó sortűz. A második torlasz mögött fiatal férfi teste feküdt mozdulatlanul. Sápadt arcába belevilágított az égő házak fáklyája. Szép vonásai kisimultak, szemét lezárta az örök éjszaka vén kapusának csontujja. De a keze még mozgott... Véres ujjai a földön rángatóztak, tenyerét a gránitkockára tapasztotta és ha elcsuszott helyéről a vérző tenyér, nyomokat hagyott az utca kövén: szörnyű, véres írást. És ha valaki az arca fölé hajolt, észrevehette azt, hogy a haldokló szája hangtalanul mozog.