A téli kert [antikvár]

1. fejezet Mielőtt a sufFolki Broad-Meadows birtok lakója nem lettem, sosem tartottam a téli vagy nyári napfordulót, de a nyolcvanas éveiben járó gazdasszonnyal, Eloise Thurlow-Forbesszal való találkozásom sok egyéb mellett ezt is hamar megváltoztatta. - Ha eredményes kertész akarsz lenni - jelentette ki a megismerkedésünk napján, ami történetesen a három évvel ezelőtti nyári napfordulóra esett -, összhangban kell lenned a természettel, az évszakokkal, a Földanyával, a holddal és mindezek körforgásával. Nehezen álltam meg, hogy közbe ne vessem, az emberi faj, a globális felmelegedés és a tengerszint emelkedése nemsokára úgyis felborítják ezeket, de jobbnak láttam hallgatni. Noha épp csak megismertem, Eloise Thurlow-Forbes, elegáns fehér kontyával és finom vonásaival, olyan nő benyomását keltette, aki pontosan tudja, mire vágyik, és a mellette töltött idő nemsokára be is igazolta a sejtésem. Az viszont enyhén szólva meglepett, amikor rájöttem, hogy az én vágyaimmal is tisztában van. - Gyerünk, Nell - szóltam, gondolataimat visszarántva a jelenbe, és kimásztam a furgonból. - Jobb, ha igyekszünk, mert a végén még lemaradunk róla. Az őzszínű bedlington-w^hippet keverék nagy nyújtózkodás és ásítások közepette kelletlenül lekászálódott az anyós-ülésről és utánam kocogott. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik aznap Ness Pointra látogattak, az Egyesült Királyság legkeletibb pontjára, hogy lássák a napfelkeltét, de mi kicsit elkülönültünk a többiektől. Ámulattal néztem, ahogy az égbolt aranyszínt ölt, mielőtt a nap fenséges pompával megjelenik a horizonton, és az előtte kúszó felhőkön áttörő sugaraival egy art deco festményhez teszi hasonlatossá az eget. ) H