A szeretet művészete [antikvár]

Elöljáróban ,A szeretet az inspiráló szikrája mindannak, amik vagytok, és amit a világban tesztek."1 II. János Pál pápa e szavakkal zárta a Fokoláre Mozgalom nemzetközi központjában tett egyik látogatását. Talán pont ez a mondat lehet a leghitelesebb és legbiztosabb kulcs e mű értelmezéséhez. E szavak segítségével követhetjük legjobban a mű gondolatmenetét,fedezhetjük fel az írások forrását és tartalmának eredetiségét. Ebből a kis kötetből kiderül, hogy amit a pápa a mozgalomról állít - hogy a szeretet az egyesítő kapocs a mozgalom léte és tettei között az elsősorban és leginkább alapítónőjére érvényes, aki az itt egybegyűjtött gondolatok szerzője. Nem előre felépített és eltervezett művet tartunk a kezünkben. A kötetben szereplő írások különböző időben leírt vagy elhangzott, és más-más közönséghez szóló hosszabb-rövidebb gondolatok, naplórészletek, elmélkedések a szerző által az utóbbi években meghatározott rend szerinti válogatásban, mely híven tükrözi lelkiségét, valamint az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd területén végzett jelentós tevékenységét. E rendszer vagy paradigma újdonsága és egyben lefegyverző egyszerűsége, az evangéliumhoz való áttetsző hűsége indított minket e mű kiadására. Szerény terjedelme ellenére átfogja a szerző egész életét, aki fiatal lányként a II. világháború alatt felfedezte a Szeretet-Istent; Őt tette élete ideáljává, majd ebből következően a felebarát felé fordult, úgy szerette, mint egy „másik ént", sőt, mint Krisz-