A szerelem képlete [antikvár]

"PlríA^ Legyünk őszinték, Olive kicsit vacillált az egész doktoris dologgal kapcsolatban. Nem mintha nem imádta volna a tudományt. (De igen. Imádta a tudományt. A tudomány volt a mániája.) És nem is a rakás nyilvánvalóan elrettentő szempont miatt. Pontosan tudta, hogy ha évekig elkötelezi magát az alulértékelt, alulfizetett, heti nyolcvanórás munka mellett, az talán nem tenne jót a mentális egészségének. Az éjszakák, amiket a Bunsen-égő előtt tölt, hogy felfedezze a tudás egy aprócska szeletét, talán nem a boldogság kulcsát jelentik. Hogy a testét és az elméjét a tudományos munkának szentelni, csak néha-néha tartva szünetet, hogy lopva bagelt majszoljon, talán nem bölcs döntés. Pontosan tudta, ám ezek mégsem aggasztották. Vagy talán mégis, egy hangyányit, de azzal megbirkózott. Valami más tartotta vissza attól, hogy belevesse magát a pokol leghirhedtebb és leglélekszipolyozóbb bugyrába (más néven a PhD-programba). Visszatartotta, igen, egészen addig,