A szentek tábora [antikvár]

A szerző bevezetője az 1985-ös francia kiadáshoz A szentek tábora, ami első ízben 1973-ban jelent meg, olyan regény, ami egy mára teljesen hihetőnek tűnő helyzetet ábrázol, és egy olyan veszélyt vetít előre, amit manapság már senki nem tekint elképzelhetetlennek: leírja Franciaországnak, majd az egész n5aigati világnak a harmadik világból érkező tömegek általi békés megszállását. Elkésve bár, de minden szinten - a globális tudatosság, a kormányok, a társadalom és különösen az egyén szintjén - felmerülhet a kérdés: mitévők legyünk? Mitévők legyünk, hiszen senki nem akarna lemondani saját emberi méltóságáról azzal, hogy elfogadja a rasszizmust. Mitévők legyünk, amikor - ezzel párhuzamosan - minden embernek és nemzetnek jogában áll megőrizni saját különbségeit és azonosságait a jövője és a múltja nevében. A világunkat rengeteg különféle kultúra és faj formálta, s ezek kizárólag a szükséges elkülönülés révén érhették el fejlődésük csúcspontját. Az ebből fakadó (ez mindig is így volt) ellentéteknek semmi közük a rasszizmushoz, még csak nem is faji jellegűek. Egyszerűen a világtörténelmet formáló ellentétes erők állandó áramlásának részei. A gyenge elenyészik és eltűnik, az erősek pedig sokasodnak és győzedelmeskednek. A keresztesek, valamint a jelentős szárazföldi és tengeri felfedezések korától a gyarmati kor végéig, amit kétségbeesett csatározások fémjeleztek, a nyugati terjeszkedés különféle erkölcsi, politikai vagy gazdasági indokok alapján zajlott, a rasszizmus azonban soha nem játszott szerepet benne, kivéve talán egyes gonosz emberek lelke mélyén. Mindössze arról van