A szegény rokon [antikvár]

Részlet:prüszkölve, zakatolva repült a vonat az éjszakán át. Szikrák törtek az ég felé, valóságos rakéták, amelyeket mintha haragos kezek ráztak volna fel; a vidék, beláthatatlanul nagy síkság, fehér hótakaróba burkoltan aludt. A csillagok egyenkint törtek elő a nehéz felhőkön át és hunyorogva nézték a pihenő világot. Pihenő világ? Ó, mennyi küzdés és gond, fáradtság és szenvedés, félelem és bánat nyugtalanítja ezt a világot... és milyen kevés az igazi, csendes , jóttevő pihenés a földön!