A Stollwerck família [antikvár]

1. fejezet Anna Sophia türelmetlenül várt. Míg a gyógyszeres üvegeket rendezgette, egyre csak az apja felé pillantgatott. Vajon ma végre megengedi neki? A lány képtelen volt megállapítani, milyen hangulatban lehet a férfi, aki továbbra is hátat fordított neki. Akár egy göcsörtös vén fa, úgy állt Gottlieb a patika pultjánál. Az ujjbegyeire támaszkodva a pénztárkönyvet tanulmányozta. Anna Sophia szerette a bolt bejárata előtti, ágaival és leveleivel az ég felé nyújtózkodó hársfához hasonlítani. A fa ugyanolyan erős, megingathatatlan és örökre e városhoz tartozó volt, mint a férfi maga. Az utóbbi időben kissé megritkult, ágai száraznak tűntek. Ám az egykor jobb napokat megélt hárs továbbra is méltóságteljesen nézett ki, még ezen a lassan alkonyatba forduló délutánon is. A kirakaton és a hársfa ágain keresztül Anna Sophia jól láthatta a kölni Neumarktot, ahol már csak néhány fehér főkötős, karján kosárkával hazafelé igyekvő szobalány alakja látszott. Ha szerencséje van, még pár perc, és az apja végre bezárja a boltot. - Anna Sophia? Hallasz te egyáltalán? - kérdezte az apja anélkül, hogy elfordította volna a fejét. Összerándult. Már megint elábrándozott? A pokolba is, gondolta. Miért történik ez folyton velem? - Bocsánat, Papa, mit is mondtál? - Azt kérdeztem, gondoskodik-e valaki a testvéreidről. - Természetesen. Betty velük van. A család házvezetőnője mindig a testvérei mellett volt. Miközben a házimunkával foglalatoskodott, vigyázott a kicsikre, Julie-ra és Elisére, s közben fél füllel a tizenhat éves Wilhelminét hallgatta. - Gondolom, a polcok tiszták? - Ragyognak - erősítette meg Anna Sophia. Büszke tekintetét azonban a férfi aligha láthatta, hisz továbbra sem fordult feléje. Pedig tényleg így volt: leporolta az összes polcot, melyek egészen