A sötétség utasa / Jó reggelt, éjfél [antikvár]

Búvópatakként bukkant elő, közel negyedszázadnyi némaság után ez a különös, nyugatindiai-angol írónő - kreol anya és walesi apa leánya -, a Széles Sargasso - tenger szerzője. Ez a két kisregény még Jean Rhys első korszakából való, s bár megírásuk között öt - 1934-ből való az első, 1939-ből a második -, cselekményük közt pedig vagy húsz esztendő telt el, a kettő mégis szervesen együvé tartozik. Ha főszereplőjük nem azonos is személyi adataira nézve, mégis: egysorsúak. A sötétség utasá-nak, Annának pályakezdésére tragikusan rímel a Jó reggelt, éjfél Sashájának mélybe hullása. Jean Rhys feledhetetlen - és kérlelhetetlen - képekből alkotja meg ezt a két - és mégis egy - asszonyi sorsot. Írói világa nem a naturalisztikus, sikervadász harsányság, hanem a meghittebb, apró életrealitásokból komponált kamaramű-hangulat. Rhys hősnői becketti végletességekben élnek, de közegük tompítottabb, árnyaltabb; nem egysíkúvá csupaszított embervázak, hanem az élet peremén tíz körömmel kapaszkodó hús-vér emberek, akiknek a lehullása épp ezért tán még fájdalmasabb, mint a becketti vízió bábjainak statikus lepusztulsága. Tömérdek szál köti Jean Rhys alakjait az élethez: egy pohár ital, egy ruha, egy kávéház, a csengő, a tapéta, a város, az egyforma utcák, platánok, harisnyák, hajfestés, egy film, egy kalap - megannyi apró valóság, megannyi apró reménymorzsalék.